Egyszer volt, hol nem volt...

Életrajzírója válogatja, hogy mely budapesti vendéglátóipari egységet érte a megtiszteltetés, de egy bizonyos: különleges Nagy Találkozásnak lehetett tanúja a '10-es évek derekán a fent nevezett, név nélküli hely.

Történt ugyanis, hogy Rozi meginvitálta újdonsült egyetemi évfolyamtársait és azok barátait egy később szokássá váló kedd esti (vagy talán csütörtöki vagy szerdai, de ennyi idő távlatából már mindegy is) kvaterkára. Hivatalos volt régi osztálytársa is (ez lenne Miki), aki egyből kiszúrta a társaság legújabb (és elbeszélése szerint legszebb) tagját, Nórit (e helyütt álljék a tény, hogy Szilvié az érdem, hogy elhozta őt).

Nade haladjunk is tovább, hiszen történetünk nem lenne túl izgalmas, ha e Nagy Találkozás rögtön meg is előzte volna a közelgő, augusztus 30-i Nagy Napot. Nem-nem, ahogy mondani szokás, a jó dolgokra várni kell, s így is lett. Két főhősünk egy, a múlt ködébe vesző első előtti (az életrajzi művek e számozás tekintetében is eltérnek) randit követően várt és várt... Hogy meddig? Egy "kis" szünet után, a Duna és az ő metaforikus vizének lefolytával meg is érkezünk 2021 virágokban úszó Budapestének tavaszára... Egy séta volt. Át Pestről Budára. Aztán még egy az Andrássy út flaszterén. Első (hivatalos) randi a Noiret-ban (ő egy billiárdklub). Aztán még egy séta, ezúttal hosszabban, a János-hegyen. Aztán a többi már - ahogy mondani szokás - tényleg történelem. Balatoni biciklitúrával, barcelónai churrosozással, londoni 5 órai teával, helvét autózással, és sok-sok Genf-Budapest ingázással. Majd ugrás az óperencián túli Nagy Almába és a szép közös ismeretlenbe.

S ezzel el is értünk a Nagy Naphoz, amit legnagyobb örömünkre, hamarosan Veletek együtt ünnepelhetünk.